Sz. D.:Így van ez köztünk rég,
játsszuk a kistestvért,
járunk, mint nővér és fivér.
Nem szólnék, hisz én,
ha te nem lennél,
elvesznék,
semmi nem lennék,
csak árnyék.
B. Z.:
Ám van egy más titok még,
itt a szívem mélyén,
az a rég őrzött érzés.
Sz. D.:
Oly jó az ahogy
most is rád gondolok.
B. Z.:
Oly jó az ahogy,
mindig rád gondolok.
Sz. D.:
Hát mért ne
B. Z.:
játszhatnánk
Együtt:
szerelmes párt?!
Nem volna játék,
olyan mélyen átélnénk!
Hisz most sem játék,
örök harc ez – egymásért!
Csak tudd, hogy rád és rám,
az élet írt drámát,
íme a szín – kettőnké csupán…
És ez nem játék,
játék – így nem fáj…
Sz. D.:
De tudnod kell
hogy én
ha te nem lennél,
elvesznék,
semmi nem lennék,
csak árnyék…
B. Z.:
Ám van egy más titok még,
itt a szívem mélyén,
Sz. D.:
Az a rég őrzött érzés.
B. Z.:
Oly jó az ahogy,
most is rád gondolok…
Sz. D.:
Oly jó az ahogy,
mindig rád gondolok…
B. Z.:
Hát mért ne
Sz. D.:
játszunk már
Együtt:
szerelmes párt?
Nem volna játék,
olyan mélyen átélnénk!
Hisz most sem játék,
belehalni – egymásért!
Csak egyszer érezz rá,
és többé nincs megállj!
Kettőnkről szól,
kettőnké csupán…
És ez már sokkal több
több ez mint játék
úgy nézz rá!