Szívünkben érzés meg erő, de van mit meg nem ad!
Erős a hit, de látod, minket fel nem old!
Vártunk tán csodát, ám de már nincs miért -
közös út, ha volt is egykor, véget ért!
Mint két gálya éjnek tengerén,
de a sorsunk már más - arra mész te, erre én!
Épp csak összesodort az ár,
de a sors az elválaszt már,
és nincs kiút, és nincs már több remény!

Ha mindig túl nagyra törsz, úgy az keveset se ér!

 Tán te vagy kishitű!

 Egymásra jól vigyáznunk - csak az legyen a cél!

 Milyen roppant egyszerű!

Együtt: Próbáld meg egyszer, és az én szememmel láss -
akkor tán érthetnénk mégis majd egymást!
Mint két gálya éjnek tengerén,
de a célunk már más, arra mész te, s erre én!
Épp csak összesodort az ár,
de a sors az elválaszt már -
mondd, mért sápadt így el bennünk a fény?

Te meg én - két gálya Zoli: Ne bánts hát!
éjnek tengerén! Ne dobj el,
hisz szeretnélek én!
De a célunk már más - Ne bánts hát!
arra mész te, erre meg én! Ne dobj el!
A magány nem segít!
Együtt: Kicsit összesodort az ár,
de a sors az elválaszt már!
Mondd, mért sápadt így el bennünk a fény?

Ne dobj el!

No, hidd el: ami elmúlt, nincsen már!